A magyarság eredete - mítosz és valóság
Ahhoz,
hogy laikusként megértsük a népességgenetikát, első lépésben két dolgot kell
tennünk. Az első dolog az, hogy leválasztjuk a mitológiát a történelemről,
hiszen a mitológia egy irodalmi műfaj, de nem tudomány, és nem történetírás.
Sokan hisznek például a hun-magyar rokonságban, akkor is, ha mi az európai
nagyrasszhoz tartozunk, a hunok pedig a mongoloid nagyrasszhoz tartoztak.
Természetesen
minden ember rokon - genetikailag az egyes nagyrasszok közötti genetikai különbség
végtelenül kicsi: legfeljebb 0,17% lehet. Tehát, a hunok is távoli rokonaink
voltak – mint minden emberi populáció is az, mint például az eszkimók – de
semmiképpen nem voltak őseink. Őseinket sokkal közelebb kell keresnünk, hiszen
a mai magyar népesség genetikailag megkülönböztethetetlen a környező országok
népességeitől.
A
második dolog pedig az, hogy ne keverjük a nemzet, nép, nyelvek és genetika
fogalmát. Ez a laikus másik gyakori tévedése. Európa népességei a neolitikum,
az újkőkor óta erősen kevertek. Kulturálisan, érzelmileg lehet például valaki
magyar származású, de „genetikailag” nem.
A nemzetek meghatározása modern, kulturális és politikai meghatározás,
és épp emiatt borzasztó nehéz is kezelni. Sajnos még sokan Sztálin definícióját
ismerik, mi szerint nemzet „az egy olyan egy adott területen élő népcsoport,
amelyet összeköt a közös kultúra, a közös nyelv, a közös történelem és a közös
lelki alkat.” – a kaukázusi és sok zárt keleti népcsoport esetében részben
lehet akár igaz is – de ez a meghatározás általában erősen félrevezető. Vegyük
például a magyarság esetét.
A
magyar nemzet mai formájában körülbelül 150 éves. Addig ugyanis csak a magyar
korona nemesei tartoztak a nemzethez, a „Natio Hungarica”-hoz, ami a lakosság
mintegy 4-5%-a volt. Az 1853. március 2.-án császári parancs kimondta az
1848-ban elmaradt jobbágyfelszabadítást, majd 1867-ben Deák
Ferenc, „a haza bölcse” mondta ki: „Magyarország összes
honpolgárai, az alkotmány alapelvei szerint is, politikai tekintetben egy
nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon
minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja.” A jobbágyság például, akik a magyar nyelvű
populáció legnagyobb részét adta, csak akkor lett a nemzet része.
Megszületett
a modern magyar nemzet, melynek már minden polgár tagja. Ehhez képest sajnos
jelentős visszalépés az, hogy a XX század elejétől egyre inkább az etnicizmus
lép a nacionalizmus helyébe, tehát ezt a modern nemzet-meghatározást felváltja
egyfajta törzsi-hordai alapon fekvő definíció, ami természetesen nem működhet,
hiszen a magyarság genetikailag nehezen definiálható.
Honnan
származnak tehát a magyarok? Mindenhonnan. Egyetlen mai populációra sem lehet
kijelenteni, hogy „egyvalahonnan” eredne. Már a kőkorszak óta folyamatos
mozgás, keveredés van Európában. Lehet, hogy személyesen genetikailag közelebb
vagyunk egy lengyel vagy német emberhez, mint egy magyar szomszédunkhoz.
Másik
probléma, hogy az egyszerű, nyelveket nem tudó ember hajlamos
a nyelv alapján kategorizálni populációkat, népeket (pl. „szlávok”, „germánok”),
de hamar belátjuk, hogy ez sem működik, ha például az amerikaiakra, vagy a
franciákra gondolunk. Az amerikaiak ugyanis angolul beszélnek, mégsem angolok.
A franciák ősei pedig először kelta nyelvű gallok voltak, majd germán nyelvű
frankok, végül újlatin nyelvű franciák. Egyszerűen nyelvet cseréltek, amitől az
ember genetikája nem változik meg.
Genetika
A
modern ember, a Homo Sapiens Sapiens afrikai eredetű, mintegy 70 ezer évvel
ezelőtt hagyta el Afrikát, az első hullám a Közel-Keleten át jutott el Európába,
45 ezer évvel ezelőtt, ezt később további hullámok követték.
1.
A mai magyarság
Ha
mai magyarságot a modern genetika eszközeivel tanulmányozzuk, kétféle módszert
vethetünk össze. Az egyik, amit a genetika először alkalmazott, az apai
vonalak, az Y kromoszóma kutatása, a másik, ami az etnikai eredetet is kutatja,
az úgynevezett autoszomális genetika, mely nem a nemi kromoszómákat, hanem a többi
22 pár kromoszómát tanulmányozza.
1.1. Az Y kromoszóma
Az
Y kromoszóma apáról fiúra öröklődik, ezzel a módszerrel csak az ősapai ág kutatható,
ezért nem alkalmas az etnikai összetétel kutatására. Az Y kromoszóma nem
kombinálódik, nem keveredik, a nemen kívül nem hordoz sok információt.
Az
alábbi ábrán látható a mai magyar Y kromoszómás, tehát az apai, férfiági
származás gyakorisága, valamint ezek Európába érkezésének ideje. Látható, hogy a
mai magyarság apai vonalainak több mint negyede már 45 ezer évvel ezelőtt Európában
volt.
1.2. Az autoszomális
genetika
A
másik, az informatívabb terület az autoszomális genetika kutatása. Itt már a
származás, az etnikai összetétel is megbecsülhető, hiszen az egyes mutációk már
földrajzi területekhez köthetők. De mit is mond az autoszomális genetika a mai
magyarságról?
Czeizel
Endre (Czeizel, 1990) a nyolcvanas években egy nagyméretű népesség-genetikai
kutatást végzett. Ekkor még nem léteztek a modern Y kromoszómás,
mitokondriális, vagy autoszomális genetikai vizsgálatok, tehát ők a
vércsoportok, savófehérjék és vörösvérsejt-enzimek alapján végezték el ezeket. Abból
a feltevésből kiindulva, hogy az Őrségi magyarok állhatnak legközelebb a
honfoglalók genetikájához, - hiszen ők keveredtek a legkevesebbet másokkal a
történelem folyamán – az innen származó minták elé nagy várakozással
tekintettek. Akkor még igaznak vélt tény volt, hogy a honfoglalók és a mai
magyarság között genetikai folytonosság van.
Nagy meglepetésre azonban ez a minta mutatta a legrövidebb genetikai
távolságot a „szláv” mintával, tehát közel volt hozzá. Sajnos, a „szláv” minták
vételénél nem különítették el például a délszláv és a szlovák mintákat, tehát
itt is nyelvcsoportok alapján történt a mintavétel. Ugyanakkor már ennél a
vizsgálatnál is feltűnt, hogy – akikkel viszont a honfoglaló magyarság
közelebbi kapcsolatban lehetett, a türkök és az irániak – kifejezetten nagy
távolságot mutattak az őrségi mintával.
Egy
érdekes és vizuálisan könnyen értelmezhető teszt (Eurogenes K36) térképen meg
is mutatja Európa egyes területeinek populációival való genetikai hasonlóságot,
magyar minták átlagát figyelembe véve. A számok a hasonlóság arányát fejezik ki,
a vörös a nagyobb, a zöld a kisebb mértékű hasonlóság. Jól látható, hogy a
magyar populáció nagymértékben hasonlít a környező országok populációira, és
csak kis mértékben, vagy nem hasonlít az ázsiai országok populációira.
Magyar genetikai hasonlóság - Európa
Magyar genetikai hasonlóság – Ázsia
Számokban kifejezve
a mai magyarság genetikai közelsége mai populációkhoz
(nagyobb érték nagyobb genetikai távolság):
|
1. Szlovén (6.742) |
|
2. Horvát (6.888) |
|
3. Kelet-német (7.070) |
|
4. Osztrák (7.142) |
|
5. Moldáv (7.955) |
|
6. Cseh (8.900) |
|
7. Szerb (9.584) |
|
8. Lvovi Ukrán (10.21) |
Egy
másik, érdekes teszt, a MyTrueAncestry tesztje, mely ma élő egyének genetikáját
hasonlítja össze az egyes régészeti leletekkel, történelmi kultúrákkal. Ez
alapján megállapítható, hogy az egyes korai kultúrák milyen mértékben járultak
hozzá a mai magyarság etnogeneziséhez. Az 12 leggyakoribb populációt véve így
alakul a sor százalékban:
|
Szkíta |
19,7% |
|
Frank |
11,5% |
|
Gall |
5,6% |
|
Szarmata |
5,2% |
|
Svéd viking |
4,8% |
|
Dán viking |
4,6% |
|
Osztrogót |
4,5% |
|
Vizigót |
4,2% |
|
Római |
4,1% |
|
Korai szláv |
3,7% |
|
Kelta |
3,6% |
|
Ősmagyar |
3,3% |
Számokban kifejezve
a mai magyarság genetikai közelsége történelmi populációkhoz
(nagyobb érték nagyobb genetikai távolság):
|
1. Szkíta (7.983) |
|
2. Vizigót + Szkíta (6.812) |
|
3. Szkíta + Gall (7.123) |
|
4. Szkíta + Türingiai (7.803) |
|
5. Szkíta + Osztrogót (8.508) |
|
6. Gall + Osztrogót (10.2) |
|
7. Gall (13.91) |
|
8. Osztrogót (14.7) |
|
9. Vizigót (14.88) |
|
10. Türingiai (15.18) |
2.
Az ősmagyarság
Hasonló
különbséget tapasztalunk a honfoglaló magyarság esetében: itt viszont a
honfoglalók genetikai távolságát összevetve modern populációkkal, azt
tapasztaljuk, hogy a honfoglalók jó része erős genetikai affinitást mutat mai Közép-Ázsiai
populációkkal, mint például Üzbegisztán, Baskíria és Orosz-Tatárország – ám egy
részük viszont inkább közel-keleti, balti, vagy mediterrán genetikájú volt. Ez
azt mutatja, hogy a honfoglalók népe recens keveredés volt, Több, egymással
korábban kapcsolatban nem lévő populáció bejöveteléről beszélhetünk.
Érdekesség, hogy szomszédjaink közül a délszlávoknál, különösen a bosnyákoknál,
jóval magasabb az ősmagyar származás mértéke. A magyar átlag tehát 3,3%, a
magyar romáknál ez a szám már 4,9%, valószínűleg Közép-Ázsiában való
vándorlásuk során szerzett génekről van szó. A mai tatároknál a legmagasabb a
genetikai közelség a honfoglalókhoz, (8.902). Ha tehát valaki úgy határozná meg
magyarságát, hogy az ősmagyarok leszármazottja, akkor az valószínűleg tatár
kell, hogy legyen. A mai magyarság inkább vallhatja ősei között az európai
szkíta, frank, gall, stb. népeket.
3.
A hunok
Hasonló
problematika képtelensége dacára is a még napjainkban népszerű hun-magyar
rokonság hagyománya. A hunok sem voltak genetikailag, etnikailag egységesek. Nem
is népről, hanem inkább politikai-katonai szövetségről beszélhetünk, mely sok
népet foglalt magába. A keletről megindult hunok csakhamar görgetni kezdték
maguk előtt Kelet-Európa keleti germán és egyéb törzseit, melyek közül sokan
csatlakoztak is hozzájuk. Attila neve is germán („kis atya”). Magukkal a hunokkal
természetesen semmi genetikai rokonságunk nincsen, - legfeljebb a hunokkal
érkező keleti germánokkal és más népekkel - a mai magyarságban 0,1% körül van a valódi hun ősök aránya, csakúgy, mint bármelyik szomszéd népnél. A magyarországi romák
esetében ez a szám már 1,1%, itt ismét valószínűleg Közép-Ázsiában való
vándorlásuk során szerzett génekről van szó. A mai tatároknál a hun + ősmagyar
genetikai közelség már (9.005).
Kiknek a honfoglalása? Ezer évvel ezelőtt kiket
tekintenénk magyarnak?
A
dolgot tovább árnyalja a nyelvrokonság kérdése. Sok laikus nem érti, hogy a
magyar nyelv miért finnugor nyelv, a magyar és a finn nyelv hogyan lehet rokon,
amikor mi magyarok és finnek nem is hasonlítunk egymásra. Nos, senki sem állít
olyat, hogy a magyarság genetikailag közel állna a finnekhez – itt csak a
nyelvről van szó. Nyelvünk finnugor, de genetikánk a környező populációkhoz
hasonló. Nyelv és genetika nem ugyanaz.
Összegzés:
- A mai magyar populáció tökéletesen illeszkedik a térség genetikai kontinuumába, legközelebbi genetikai rokonaink a szomszéd országok népei.
- A honfoglaló magyarság nem volt egységes populáció, erősen kevert volt. A honfoglalást röviddel megelőző időszakban történhetett az etnogenezise, genetikailag eltérő populációkból.
- Nincsen genetikai folytonosság a honfoglalók és a mai magyarság között, ők csak 3-4%-ban őseink. Valószínűsíthető, hogy a honfoglalók csak egy kisszámú, katonai elit volt, a mai magyarság inkább a helyi őslakos népek leszármazottai. A honfoglalás során nem ment végbe populációcsere – tehát a honfoglalók csak minimális mértékben járultak hozzá a terület genetikájához.




Comments
Post a Comment