Trianon – valóban nemzeti és valóban tragédia?
Valóban Magyarországot csonkította meg Trianon? Biztos, hogy tisztában vagyunk a magyar történelemmel? A Trianonhoz
vezető első világháború előtti és alatti államforma királyság volt, az ország
neve Magyar Királyság. Nem nemzetállam volt, hanem soknemzetiségű birodalom. A
Magyar Korona Országaihoz nemcsak Magyarország tartozott, hanem Szlavónia,
Horvátország, Dalmácia, Fiume, Erdély, Partium, Bosznia.
A magyar címerben
szintén megtalálhatjuk a társországok címereit:
|
A Magyar
Királyság középcímere 1890-ben: |
1890 után
jelenik meg benne Fiume címere is: |
Középen, felül látható Magyarország címere, körülötte a társországok címerei:
A sokszor látott autómatricák „Nagy-Magyarország” térképe:
Félrevezető, mert hiszen nem Magyarországot ábrázolja, hanem a Magyar Korona Országait. „Nagy-Magyarország” elnevezése történelmileg nem létezett, csak az 1920-as években született meg ez a név, nagyon félrevezetően. A Magyar Királyság népessége 1910-ben 20,886,500 volt, ebből magyar nemzetiségű 9,944,600, ez az összlakosság 48%-a. Az 5%-os zsidó lakosság is magyarnak vallotta magát, tehát az is javította az arányokat.
A Magyar Királyság tehát nem nemzetállam volt, hanem birodalom. A
Magyarországon a XVIII.-XIX. században létrejött nacionalizmus ideológiájának
előzménye a felvilágosodás volt. Ez az ideológia a nemzetté válás folyamatának liberális
ideológiája, szemben a régi, birodalmi elképzelésekkel. A nemzetet a közös terület,
nyelv, kultúra, értékrend, szokások, mítoszok és történelem, valamint mindezek
tudata jellemzi. Ekkor a Magyar Királyságban létrejövő nacionalizmus minden
közösségben kezdett hódítani – a magyarok függetlenségi törekvései a Habsburg
Birodalomtól, a hazai nemzetiségek pedig a Magyar Királyságtól. Az akkori
nacionalizmus természetesen más volt, mint a mai, melyet inkább etnicizmusnak
nevezhetünk.
A nacionalizmus kétélű dolog volt. Míg a magyar nacionalizmust szent
dolognak tekintették, a nemzetiségek nacionalizmusát tagadta az akkori magyar
vezetés. 1875-ben Tisza Kálmán első lépései közé tartozott, hogy eltörölte a
szlovákok legfontosabb intézményét, a Matica Slovenskát, majd
kijelentette, hogy „itt nincs semmiféle szlovák nemzet”. 1879-ben a
törvényhozás megszavazta a magyar nyelv kötelező tanítását az óvodától át a
középiskoláig, az állami iskolák az 1880-as évekre pedig kizárólag magyar
nyelvűek lettek.
De mi is a nemzet? Minden korban mást jelentett a nemzet fogalma. A Magyar
Királyságban történelmileg ez csak a nemességet jelentette (Natio Hungarica), a
magyar paraszt hiába volt magyar anyanyelvű, nem volt a nemzet része, szemben
például egy szlovák vagy német anyanyelvű nemessel, aki viszont a magyar
nemzethez tartozott. A változást a XIX. század nacionalizmusának liberális ideológiája
hozta meg, miszerint: "Magyarország összes honpolgárai, az alkotmány
alapelvei szerint is, politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az
oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely
nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja." Deák Ferenc, „a haza
bölcse”, 1867.
A mai "nacionalizmus", mely például különveszi a „magyarokat” és a
„romákat” természetesen ennek ellentmond, hiszen ez etnicizmus, tehát nemzet-
és magyarellenes, hiszen a magyarságot ma modern nemzetnek tekintjük, lásd Deák Ferenc meghatározása.
Sajnos nyelvünkben nincs rá megfelelő szó, de a szlovákban szerencsénkre
van. Az „uhor” szó például a Magyar Királyságban élőket jelentette (legyen az
bármilyen nemzetiségű), a „maďar” pedig a magyar nemzetiségűeket. Megfelelő szó híján mindkettőt
magyarnak mondanánk magyarul.
1917. december 18.-án az Antant felajánlotta kormányunknak, hogy garantálja
a Magyar Királyság épségét, ha kilép a háborúból és biztosítja a nemzetiségek
számára az autonómiát. Kormányunk ezt visszautasította. A vesztes háború (1914-ben
megtámadtuk Szerbiát), az igazságtalan nemzetiségi politikánk, a önpusztító etnicizmus, és a történelmi
szükségszerűségek (birodalmak vége) egyaránt elvezettek a Magyar Királyság
feldarabolásához.
Trianon tehát nem Magyarországot darabolta fel, hanem a Magyar Királyság
országait nemzetállamokra. Ekkor született meg Magyarország, mint nemzetállam.
Trianon lehet személyes tragédia – családom sok tagjának is az volt – de
nem nemzeti tragédia, legfeljebb birodalmi tragédia. Három millió magyart
vesztettünk, de több mint 10 millió nemzetiségi szabadult fel sok évszázados
elnyomás alól. Ha nacionalisták vagyunk (hiszünk a nemzetállamokban), akkor
ennek örülnünk kéne. Ha pedig etnicisták vagyunk, akkor pedig baj van.
De miért nem
értjük a nacionalizmus lényegét Magyarországon? Miért van helyette
etnicizmus? Mi magyarok, nem csak
elnyomók, hanem elnyomottak is voltunk. A hódítók mások voltak itt keleten,
mint nyugaton. Angliában például minden hódító tovább építette a kultúrát, az
övé rárakódott az meghódítottakéra. Kelták, rómaiak, szászok, vikingek,
normannok gazdagították a helyi kultúrát, szemben az Európa keleti felén
lezajló hódításokkal, ahol a hódítók főleg raboltak.
Az önmeghatározás mindig nálunk hatalmasabb, külső erőkkel szemben történt.
Szemben a kulturálisan fejlett nemzetekkel, nálunk a kisebbségi érzés uralja öndefiniálásunkat
– és ez egyre mélyül. Míg nyugaton a társadalom sokszor szabad polgárok
szövetségeként jött létre, addig nálunk gyakorlatilag a valamikor gyakorlatilag rabszolgasorból felszabadított jobbágyok leszármazottai alkotják a mai társadalom gerincét.
De miért is esik szó Trianonról, hiszen a trianoni békeszerződés nincsen érvényben, miután Trianon után még egy igazságtalan és vesztes háborúba léptünk, a második világháborúba. Igen, a Szovjet hadsereg nem Magyarországot támadta meg a Don-kanyarnál, hanem mi őket. Ma az ezt a háborút lezáró 1947-es Párizsi Békeszerződések vannak érvényben.




Comments
Post a Comment